Az aggófű fajokat a népi gyógyászatban régen gyógyítási céllal alkalmazták, annak ellenére, hogy belsőleg nagyon mérgezőek: májkárosító vegyületeket tartalmaznak. Kaszálókon, gyomtársulásokban gyakori fajok. Ez igen aggasztó, tekintve, hogy a mérgező hatásukat a szénában, szárítást követően is megőrzik.
Lehetséges, hogy ennek a gyomnak köze van a lovak körében egyre gyakoribb, nyáron kialakuló bőrelváltozásokhoz?
Alapadatok
Növény: közönséges aggófű, Senecio vulgaris L.; jakabnapi aggófű, Senecio jacobaea L. (Compositae).
Növényi drog: közönséges aggófű virágzó hajtás (Senecionis jacobaeae herba [syn.: Jacobaeae herba]); jakabnapi aggófű virágzó hajtás (Senecionis herba [syn.: Erigerontis herba]).
Fő hatóanyagok: >> könyv.
Igazolt gyógyhatások: >> könyv.
Alkalmazás a humán gyógyászatban
Gyógyszerkönyvekben, monográfiákban megadott terápiás indikációk: >> könyv.
Hagyományos orvoslásban leírt egyéb felhasználás: >> könyv.
Állatorvosi kezelést kiegészítő fitoterápia
Alkalmazási területek, adagolás, mellékhatások, gyógyszer-gyógynövény kölcsönhatások (kutya, ló, macska): >> könyv.
Mérgezés
Mérgező vegyületek, tünetek: >> könyv.
Szerző: Marton Zsófia
Minden jog fenntartva!
Comments