A szervezet igyekszik megszabadulni a normál anyagcsere (metabolizmus) során keletkező, valamint a környezetből, elsősorban a takarmányból és az ivóvízből származó káros anyagoktól. Többségüket átalakítja, lebontja és kiüríti (epén keresztül a bélsárral, vizelettel, verejtékezéssel, lihegéssel).
![](https://static.wixstatic.com/media/nsplsh_337637716f66726b4d586b~mv2_d_3149_2099_s_2.jpg/v1/fill/w_980,h_653,al_c,q_85,usm_0.66_1.00_0.01,enc_auto/nsplsh_337637716f66726b4d586b~mv2_d_3149_2099_s_2.jpg)
Egyes anyagokat azonban át kell alakítani a májban, mert vagy túlzottan veszélyesek eredeti formájukban, vagy vízben részben oldhatóvá kell tenni annak érdekében, hogy az epén és a veséken át a vizelettel kiüríthetők legyenek. Ezt a folyamatot nevezik biotranszformációnak.
A zsíroldékony „mérgeket” bizonyos fokú átalakítás után a szervezet elsősorban az epével üríti a máj a belekbe, de ezek egy része a vékonybél hátulsó szakaszából ismét felszívódhat (ez a folyamatot nevezik enterohepatikus körforgásnak).
Az átalakítandó vegyületeknek két fő típusa van: a szervezet normál metabolizmusa során keletkező ún. endobiotikumok és a növényekben természetes formában jelenlévő, valamint mesterségesen előállított, a külső környezetből származó - többnyire káros vagy megterhelő- xenobiotikumok.
A biotranszformáció folyamata
A májsejtekben zajló folyamatnak három szakasza van. Az első szakaszban olyan reakciók mennek végbe, amelynek során a mérgező (toxikus) anyaghoz egy funkciós csoport kapcsolódik, amelynek révén egyrészt nő a toxikus anyag vízoldhatósága, de kapcsolódhat olyan csoport is, például epoxi, amelynek hatására a vegyület mérgező hatása nem csökken, hanem fokozódik.
A következő szakaszban egy olyan vegyület kapcsolódik az anyaghoz, amely egyrészt jelentősen növeli vízoldhatóságát, másrészt csökkenti a biológiai aktivitását.
A biotranszformáció utolsó, harmadik, szakaszában az ártalmatlanná vált endo- vagy xenobiotikum kilép a májsejtből vagy a vérkeringésbe vagy az epébe. Ebből látható, hogy miért nevezik „méregtelenítésnek” a májnak ezt a fontos metabolikus funkcióját.
Ha a máj túlterhelt, akkor a portális keringéssel a bélcsatornából felszívódott anyagok egy része érintetlenül továbbhalad, és amennyiben bejut a vérkeringésbe reakcióba léphet különféle szövetekkel, károsítva azokat.
Májfunkció csökkenése, vagyis a máj alulműködése esetén ez gyakori jelenség. Fontos, hogy a ló máját megelőző jelleggel védjük: ennek érdekében legalább negyedévente javasolt egy egyhónapos májregeneráló gyógynövény-kúrát tartani.
Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!
Köszönöm a cikk lektorálását Dr. Bába András lóspecialista állatorvosnak (www.polequi.hu) és Dr. Mézes Miklós egyetemi tanárnak, takarmánytoxikológia szakértőnek!
Kapcsolódó cikkek:
Comentários