Az endo szótag jelentése belső, a toxin szótagé méreg. A szóösszetétel az ún. Gram negatív baktériumok külső sejtfalát képező bonyolult szerkezetű molekulára utal, mely mindaddig nem fejt ki káros hatást, amíg a baktérium sejtfala ép. Mihelyt a sejtfal szerkezete megváltozik, roncsolódik vagy szétesik, így például sejtosztódáskor vagy a sejt pusztulásakor, az endotoxin, azaz ún. lipopoliszacharid (LPS) molekula, szabaddá válik és biológiailag aktív hatást fejt ki.
Megjegyzés: Az exotoxinok – az endotoxinokkal ellentétben - nem a baktériumsejt részét képező szerkezeti elemek, hanem a baktérium által termelt, majd a külvilágba kiválasztott fehérjék, amelyek igen erős méreganyagok.
A Gram + és a Gram- baktériumok egyaránt termelhetnek exotoxinokat. Az exotoxinokat, a szervezetben kifejtett hatásuk alapján három csoportra osztják: a neurotoxinok az idegrendszerre hatnak, a citotoxinok általában véve sejtmérgek, míg az enterotoxinok a bélrendszerben fejtenek ki hatást.
Endotoxinok okozta szeptikus sokk (endotoxémia)
A Gram negatív baktériumok a bélflóra szerves részét képezik és hozzájárulnak az immunrendszer aktív működéséhez. Segítik a rost bontását, és a többi, hasznos bélbaktériummal együtt kontroll alatt tartják a káros, patogén baktériumokat.
A Gram negatív baktériumok osztódásakor vagy pusztulásakor a sejtfaluk egy részét alkotó ún. lipopoliszacharid molekulák (LPS) szabaddá válnak. Ezeket nevezik endotoxinoknak, amelyek kis mennyiségben mindig jelen vannak ugyan a bélcsatornában, de általában nem okoznak problémát. Az epesavak ugyanis a lipopoliszacharidokat lebontják, ezzel hatástalanítják azokat.
A trágyában található ún. endotoxinok a szerves porösszetevők közé tartoznak és erősen allergizáló hatásúak. A bélsárral ürülő, nedvesen és szárazon egyaránt allergén endotoxinok kulcsszerepet játszanak a lóasztma kialakulásában és fenntartásában. Hatásuk csökkentése érdekében fontos a rendszeres almolás (nem a ló jelenlétében!), valamint minden nap össze kell szedni és el kell távolítani a trágyát a karámokból (ez a férgesség miatt is fontos teendő).
Természetes körülmények között az epesavak védik a szervezetet a bélcsatornában mindig jelen lévő endotoxinok ellen, mert azokat nem toxikus egységekre hasítják. Kiderült az is, hogy ez a védelem minden lipoid (lipoproteid) szerkezetű ágens, így például a burokkal rendelkező ún. nagy vírusok ellen is védelmet jelent.
Ez a hatás az epesavak felületaktív (detergens) hatásán alapuló védelmi rendszer, amelyet fiziko-kémiai védelemnek neveztek el (Bertók, 2002). Bertók Lóránd Széchenyi díjas állatorvos, kutatóprofesszor, 1934-ben született Debrecenben. Az orvostudomány doktora, a Semmelweis Egyetem címzetes egyetemi tanára, emellett a távlovaglás magyar bajnoka (1993).
A bélnyálkahártya falát alkotó komplex védelmi rendszer normális esetben védőgátként (barrier) védi a belső környezetet a külvilágtól, mivel pontosan szabályozza, hogy mi juthat azon keresztül.
Az endotoxinok átjutását gátló rendszer legfőbb részei a bélhámsejtek, a nyálkatermelő sejtek, különféle enzimek és az immunrendszer által termelt antitestek. Egyes esetekben azonban a bélfal áteresztőképessége megváltozhat, így olyan anyagok is bekerülhetnek a vérkeringésbe, amelyek a szervezetre nézve károsak.
Diszbiózis
Az élő szervezetben a baktériumok tömeges pusztulását rendszerint a bélflóra egyensúlyának hirtelen, nagyarányú felborulása (diszbiózis) idézi elő, ami drasztikus antibiotikum-kezelés, vagy a keményítő túlterhelés hatására kialakuló vastagbél-elsavasodás hatására jöhet létre.
Ezek a hatások nagyszámú baktérium, ezen belül Gram negatív, pusztulását, sejtfaluk szétesését idézheti elő, ezzel endotoxinok, exotoxinok és más mikrobiális komponensek szabadul fel a bélcsatornában.
Ezek között számos, a vérerekre ható anyag is megjelenik a bélben, amelyek jelentős mértékben megnövelik a bélnyálkahártya áteresztő képességét. Ez utóbbit azonban okozhatja akár hasűri műtét, bakteriális, vírusos vagy parazitafertőzés, illetve olyan emésztőrendszeri betegség is, amely a bélnyálkahártya vérellátásában zavart okoz, ezzel megváltoztatja annak szerkezetét, károsítva működőképességét.
Ugyanakkor nem csak az emésztőrendszerből kerülhetnek endotoxinok a vérkeringésbe, hanem külső sérülésből vagy gócbetegségből kiinduló vérfertőzés, továbbá kancáknál a visszamaradt méhlepény bakteriális fertőződése folytán is.
Tüdőgyulladás, tüdőödéma, mellhártya-gyulladás, keringési zavarok, hasűri műtétek következtében is számottevő mennyiségű endotoxin szabadulhat fel és kerülhet a vérkeringésbe.
A bélflóra diszbiózisa esetén a tömegesen elpusztult baktériumok és azok mérgező anyagai (endo-és exotoxinok) az emésztőcsatornából a sérült, emiatt túlzott mértékben áteresztővé vált bélnyálkahártyán keresztül viszonylag hamar a vérkeringésbe, onnan pedig a májba jutnak.
A bélnyálkahártyában, majd a vérkeringésben is megindul ugyanakkor a szervezet védekező mechanizmusának részeként egy bonyolult, gyulladással járó, folyamat, amely lázzal és levertséggel jár.
A májban lévő immunsejtek feladata az ide bekerülő toxinok hatástalanítása, ezek kapacitása azonban korlátozott. Amennyiben a máj nem képes hatástalanítani ezeket a mérgeket, azok a vérkeringéssel más szövetekhez is eljuthatnak, így az állatban testszerte gyulladásos folyamatok alakulnak ki.
A tünetek: láz, rossz közérzet és/vagy szorongás, kiszáradás, sötét nyálkahártyák, késleltetett kapilláris utántöltődési idő, verejtékezés, gyors szívverés, szapora légzés, bélmozgás leállása és testszerte jelentkező fájdalom.
Gyakori következmény a patairha-gyulladás, amely gyakran végzetes is lehet.
Az endotoxinok a vérben már igen kis koncentrációban is rendkívül mérgezők, nagyobb koncentrációban pedig akár szeptikus sokkot is okozhatnak. A szeptikus sokk egyik legfőbb oka lovaknál az endotoxémia.
Kulcsfontosságú tehát a kórkép korai felismerése, ami ilyen esetben életmentő lehet. Feltűnő lehet például, ha az állat betegnek tűnik, nyálkahártyái a meleg sokk fázisában először bevörösödnek, bevérzések jelennek meg rajta (vörös pöttyök a fogínyen), majd a hideg sokk beálltával szürkéslilára vált a fogak feletti nyálkahártya.
Ilyen esetben az állatorvos azonnali értesítése szükséges, aki stabilizálja a ló állapotát, majd azonnal a legközelebbi klinikára küldi a lovat. A meleg sokk alatti klinikai kezelés esetében nagyobb az esély a túlélésére, míg a hideg sokk már a perifériás keringés összeomlását jelzi.
A további kezelések célja elsősorban az endotoxinforrás megszüntetése, annak érdekében, hogy a gyulladásos kaszkád csillapodjon. Az állatorvos nem-szteroid gyulladáscsökkentőkkel csökkenti a gyulladást, infúzióval a megakadályozza a dehidratációt, és helyreállítja a vérnyomást. Antitest szérummal a vérben található endotoxinok megkötése a cél.
A megelőzés részeként fontos megérteni, hogy a bélflóra egyensúlya a ló egészsége szempontjából alapvető fontosságú!
Az abrakot célszerű ezért több, kisebb részletre elosztva adagolni, ezzel ugyanis elkerülhető a keményítő túlterhelés és a vastagbél acidózis.
Az energia ugyanis pótolható növényi olajokkal is, amelyek megfelelően kis mennyiségben adagolva ilyen kedvezőtlen hatással nem rendelkeznek. Nagy mennyiségű zsír/olaj bevitele viszont már csökkenti a vastagbélben élő baktériumok rostbontó tevékenységét, amellyel szintén kedvezőtlen hatás érhető el.
A rostos takarmány (széna) ugyanis alapvető fontosságú a bélflórát alkotó hasznos baktériumfajok számára. A bélflórára jótékony hatást kifejtő gyógynövények között sok epehajtó hatású is van, amelyek az epesavakat tartalmazó epe elválasztásának fokozásával az endotoxinok bélben történő lebontását is segítik.
Az istálló, a takarmány, a legelő és az ivóvíz tisztán tartása szintén fontos higiéniai tényező a különféle baktériumok és toxinjaik (akár endo-, akár exotoxinokról van szó) károsító hatásának minimálisra csökkentésében. Antibiotikum kezeléseket követően célszerű probiotikum kúrát beiktatni, és gyógynövényeket etetni a lóval, ami elősegíti az egészséges bélflóra visszaépülését.
El kell kerülni a bélflóra összetételét megzavaró hirtelen takarmányváltásokat, csakúgy, mint a stresszt, amely gyakran gyomorfekélyt idéz elő, vagy az idegrendszer közvetítésével járul hozzá a diszbiózis kialakulásához.
A gyógynövények a ló mindennapi takarmányának kiegészítői lehetnek nyugtató, emésztésjavító, májvédő, epehajtó, bélnyálkahártya védő vagy légutakat támogató céllal, amennyiben az állat kockázatnak van kitéve.
Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!
Köszönöm dr. Bába András lóspecialista állatorvosnak és Prof. Dr. Mézes Miklós takarmánytoxikológiai szakértő, egyetemi tanárnak a lektorálást!
Comments