Az inzulin hormont a hasnyálmirigy sejtjei termelik azért, hogy a vérben található vércukor a sejtek számára felvehetővé, hasznosíthatóvá váljon. Sokféle oka lehet, amiért az inzulinszabályozás elromlik (pl. hasnyálmirigy megnagyobbodása, májbetegség, cukorbetegség), de lovaknál úgy tűnik, egyre gyakoribb az inzulinrezisztencia.
Az inzulinrezisztencia a lovakban a humán 2-es típusú cukorbetegségre hasonlít: a sejteknek az az állapota, amikor annak ellenére, hogy elegendő inzulin állna rendelkezésükre, mégsem veszik fel a vércukrot, mivel (receptoraik) közömbössé váltak az inzulinra.
Valószínűleg az váltja ki, hogy a gyorsan felszívódó, magas glikémiás index-szű (vagyis a vércukor tartalmát hirtelen megemelő) szénhidrátok gyakori, nagy mennyiségű etetése nagy ingadozást idéz elő az inzulinhormon szintjében is. A vérben nagy mennyiségben jelen lévő inzulinnal a sejtek egy idő után nem tudnak mit kezdeni, túltelítődnek, és ma még pontosan nem ismert módon rezisztencia alakul ki az inzulinnal szemben: nem fogadják el segítő közreműködését.
Mivel a sejtek receptorai elveszítik érzékenységüket az inzulin iránt, később, mikor már szüksége lenne a sejteknek vércukorra, akkor sem tudják azt normális mértékben felvenni. Így alakul ki az a paradox helyzet, hogy éheznek a sejtek, miközben a vér tele van glükózzal.
Sajnos ebből az állapotból könnyen alakul ki a lovak metabolikus szindrómája (EMS), ami túlsúlyos lovakat különösen veszélyeztet. Az EMS-nek nagyon gyakran patairha-gyulladás a következménye. Kialakulásában kiemelt szerepe van a bélflóra hirtelen, negatív irányú megváltozásának, ami elsősorban takarmányozási hibákhoz köthető.
Az inzulinszint ingadozásának mérésére a szájon át alkalmazott cukorterheléses módszer terjedt el. Szakmai segítséget a témában Dr. Kutasi Orsolya belgyógyász lóspecialista állatorvostól kaphatsz.
Visszafordítható állapotról van szó, melyen a takarmányozás segít a legtöbbet, de gyógynövényekkel is érdemes megpróbálni beavatkozni, legalább az emésztés javításával, lassan felszívódó szénhidrátok bevitelével, és a vércukorszint csökkentés szándékával (pl. inulin a katángkóróban, habár ez vitatott; bolhamagútifű maghéj, korpák, fahéj, egyéb gyógynövények).
Inzulinrezisztenciára és metabolikus szindrómára hajlamosító tényezők:
mozgáshiány túlzott energiabevitellel kombinálva
magas keményítő – és cukortartalmú takarmányok (pl. gabona, gyümölcs, melasz, müzlik)
zöld sarjfű könnyen oldható szén-hidrátjai (hidegben fruktánok)
zsírdepók (gyulladáskeltő anyagok termelése, leptinrezisztencia)
szeléntúladagolás
egyéb anyagcsere-betegségek megléte (metabolikus zavar, csökkent májfunkciók)
A fentiek némi magyarázatra szorulnak.
Az izmokban glikogénraktárak találhatóak, melyek a cukrok tárolására vannak. Mozgáskor ezekből tölti fel magát az izom, a kiürült raktárak pedig a vér glükóztartalmából pótlódnak. Ha nem mozog eleget a ló, akkor nem is vesz fel vércukrot az izom, s a magas vércukorszint hajlamosít a betegségre. Az egyik megelőző eszköz és egyben terápia tehát a mozgatás.
A keményítőt többnyire nehezen emészti a ló, ezért különféle technikákkal a magokat szétnyitják, hőkezelik, feltárják. Így azonban szinte olyan, mintha cukrot adnának a lónak. Az egyszerű cukrok nagyon gyorsan felszívódnak, sokszor már a vékonybél kezdeti szakaszán, és mikor megjelennek a vérben, annak megnő a vércukor szintje. Amelyik takarmány ezt gyorsan megteszi, annak mondják, hogy magas a glikémiás index-sze (GI).
A vércukor növekedésére azonnal hormonális változások indulnak el. Az inzulinszint ingadozása megterhelő a ló számára idegileg is. A „zabos ló” nem a zabtól ideges és hiperaktív (majd később levert), hanem a „cukorfröccstől”, amihez az hidrotermikusan feltárt gabonákból, a melaszos nyalókákból, jutalomfalatokból, abrakféleségekből vagy a sarjfűből jut hozzá.
Ma már tudjuk, hogy a zsírszövet gyulladáskeltő anyagokat termel és vonz magához. Feltételezik, hogy ezek a gyulladáskeltő anyagok, illetve azok is, melyek a beleken át szívódnak fel, hatással vannak a betegségre, ugyanúgy, ahogy a megemelkedett stresszhormon (kortizol) szint és a nem természetes szezonális hatások (téli istállózott tartás, tavaszi napfényhiány). A gyulladáskeltő zsírlerakódásokat a lovon tehát első pillanattól kezdve komolyan kell venni!
Leptin-rezisztencia, jóllakottsághiány
A leptint - más néven jóllakottság hormont - a zsírszövet állatja elő. Ezzel szabályozza a ló szervezete, hogy ha már elegendő zsírraktár áll rendelkezésre a téli ínséges-fagyos időkre, akkor ne „zabáljon” többet a ló.
Csakhogy, ha a zsíros lovat továbbra is eteti gazdája (ráadásul magas cukortartalmú takarmánnyal), akkor tovább vastagszik a szírszövet, és egyre több leptin kering a vérben. Idővel a sejtek ezekkel sem tudnak mit kezdeni, és kialakul a leptinrezisztencia (leptin hormonnal szembeni ellenállás, közömbösség a sejtek részéről).
Ekkor az agy és a sejtek „nem hallgatnak” a jóllakottság-hormonra, mindig éhesnek érzi magát a ló. Ettől a pillanattól kezdve nincs „fék” az evésben: az állat 0/24 órában enni fog, és sosem érzi azt, hogy jóllakott lenne. Ez embereknél is gyakori betegség. (az elhízás tehát nem csak diéta és fogyókúra kérdése!)
A leptinrezisztencia egyenes útként vezet az inzulinrezisztenciához, majd a patairha-gyulladáshoz.
A terápia alapja az evéslassítás, a rostalapú takarmányozás, és ezzel párhuzamosan a zsírszövet ledolgozása mozgatással, hideghatással (tél).
Gyógynövényekkel aszerint érdemes beavatkozni, hogy mit igényel az adott állat, de a bélflóra állapotának javítása, a gyomornyálkahártya védelme, az idegrendszer, a máj és a mozgásszervek támogatása kiemelt. Az anyagcsere gyorsítása is segíthet a fogyásban, de nem a drasztikus hashajtás vagy vízhajtás, mert az többet árt, mint használ.
Szezonális hatások
A hőmérséklet és a napfény hatása fontos szerepet tölt be a hormonrendszer működésében. Az agy egyes területei érzékelik az évszakok változását (fény, hőmérséklet), és ennek megfelelően termelnek hormonokat, melyek végső soron az ivarzástól kezdve, a szőrváltáson át, a zsírraktárakra és az emésztésre is kihatással vannak.
A sportlovak nagy része télen nem eszik kevesebbet a nyárihoz képest, és nem éri hideghatás, vagyis nem fázik, míg nyáron nem töltik a napjukat dús füvű, napfényes legelőkön. A túltakarózás, a takarmányok egyöntetűsége, a túletetés, a bezártság és a napfényhiány megbetegítő.
A szezonalitáshoz szinte egyáltalán nem alkalmazkodó istállózott tartás, takarózás, és takarmányozás megzavarja a ló anyagcseréjét.
Megfelelő takarmány inzulinrezisztens lovaknak
Nem minden inzulinrezisztens ló túlsúlyos, de a legtöbb igen. A fentiekből jól látszik, hogy egyszerre, egy etetés idején csak kevésebb energiát szabadna bevinni, és ha elhízott a ló, akkor a mozgatással a bevitt kalóriánál többet kell elégetni.
Egyes növényekkel kísérleteznek (fahéj, bolhamag útifű, csipkebogyó, gyermekláncfű, nagy csalán, fekete áfonya), hogy befolyásolják a sejtek inzulinérzékenységét. A fitoterápiás kezelés jó, ha átfogóbb ennél, és ezek mellé gyulladáscsökkentő (fűz, legyezőfű), emésztőrendszert egyéb szinten befolyásoló (szivárgó bél ellen fekélyellenes, májvédő, méregtelenítő-salaktalanító) drogokkal is kiegészül a recept.
Az alábbiak alapján adhatunk enni a betegségre hajlamos vagy beteg lónak:
széna evéslassítóval, kiáztatva (diétás széna: 30 perces előáztatás után a vízbe kioldódott cukorféleségeket leöntjük)
másodkaszálású (fásabb) széna jobb
gabonák és a magas cukortartalmú komponensek (gyümölcsök, sarjfű, sárgarépa és alma) elhagyása
a melasztól mentes szárított répaszeletet mértékkel ehet a ló
rövidre rágott, szegényes, gyér fű legeltetése (semmiképp nem zöld sarjfű)
negyedévente májvédő, méregtelenítő gyógynövényes kúrák
napi szintű emésztést serkentő (és egyéb) gyógynövények etetése
Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!
留言