A májat nem csak a testtől idegen, külső vegyi anyagok terhelik, hanem a ló saját anyagcseréjéből felszabaduló vegyületek is. Ezek egy része lebontható (ez az előnyösebb), másik részük a biotranszformáció során válik „kidobható hulladékká”. A belső anyagcseréből származó májkárosító anyagok főleg (de nem kizárólag) akkor szaporodnak fel a vérben, amikor megbetegítő a takarmányozás, vagyis nem megfelelő a minőség, a mennyiség, az összetétel és az időzítés. Gyógynövényekkel rásegíthetünk a ló saját méregtelenítésére.
A ló szervezetébe a takarmánnyal, az ivóvízzel, a légzés során vagy a bőrön át szinte folyamatosan kerülnek be testidegen vegyi anyagok, amelyek lehetnek kémiai, fizikai és biológiai eredetűek. A szervezet az ártalmas anyagoktól igyekszik minél előbb megszabadulni: lihegéssel, veretékezéssel, a vizelettel vagy a bélsárral.
Az átalakítandó vegyületeknek két fő típusa van. Az endobiotikumok a szervezet normál anyagcseréje során keletkeznek, míg a - többnyire káros vagy megterhelő- xenobiotikumok a növényekben természetes formában jelen lévő, vagy a külső környezetből származó, mesterségesen előállított vegyületek.
A szervezet számára a gyógyszerek és egyes takarmány-adalékanyagok szintén „testidegen vegyi anyagnak” minősülnek, azonban ezek a termékengedélyben javasolt felhasználás mellett nem mérgezők az állatra nézve.
Az emésztőcsőből felszívódó anyagok közvetlenül a májba érkeznek. Egyes anyagokat át kell alakítani a májban, mert vagy túlzottan veszélyesek eredeti formájukban, vagy vízben részben oldhatóvá kell tenni azokat, annak érdekében, hogy a veséken át a vizelettel kiüríthetők legyenek.
A zsíroldékony vegyületek bizonyos fokú átalakítás után elsősorban az epével választódnak ki, de ezek egy része a vékonybél hátulsó szakaszából ismét felszívódhat az enterohepatikus körforgás során. A májban zajló, enzimekkel szabályozott biológiai átalakulást biotranszformációnak nevezik.
A testidegen vegyi anyagok tipikus képviselői:
növényvédő szerek (széllel sodort-belélegzett, takarmányból, legelőn felvett anyagok)
háztartási vegyszerek (fertőtlenítőszerek, ablaktisztító, mosószer, öblítő)
gépolaj, kipufogógáz (a takarmányon is lehet gépolajszennyezés)
szervetlen porok (kvarc, szilikátok, agyag, amelyek veszélyes vegyi anyagokat is megkötnek (pl. áradás után a legelő vagy a kaszáló talaja, növényei)
állattartásban használt gyógyszerek (antibiotikumok, féreghajtók, gyulladáscsökkentők, terápiás szerek) és adalékanyagok
istállógázok (ammónia, széndioxid, nitrogén-oxidok)
lovakon felhasznált segédanyagok (fertőtlenítő- és ápolószerek, rovarriasztók, samponok, szőrfényesítők, kátránytartalmú patazsírok)
épületkezelésre használt anyagok (lakk, festék, mész, pác, olaj, fertőtlenítők)
A májat terhelő anyagok nem csak a környezetből kerülhetnek be a szervezetbe, hanem a szervezeten belül, a ló normális anyagcseréje során is folyamatosan keletkeznek.
Ilyen például a takarmányok nitrogéntartalmú vegyületeinek egyik bomlásterméke az ammónia, amely a májban is keletkezhet az aminosavak lebontása során. Az ammóniát az egészséges máj karbamiddá alakítja, amely kiürül a vizelettel, azonban a májfunkciók jelentős mértékű csökkenése esetén felhalmozódik a vérben, és károsíthatja az agyat.
A takarmányozási hibákból kialakuló májterhelést az ember idézi elő. Leggyakrabban fehérje-túletetéssel, szénhidrátok és keményítő okozta túlterheléssel, avas (romlott) olajok/zsírok etetésével, penészes takarmánnyal, a fontos táplálóanyagokat nélkülöző étrenddel vagy akár egyes vitaminok és ásványi anyagok túladagolásával.
Számos gyógyszer kémiai átalakítása is a májban zajlik. A gyógyszerek akut terápiás szerek, amelyek erős kölcsönhatásba lépnek a szervezettel. Kizárólag adott kórképekben, adott felhasználásban és terápiás koncentrációban van gyógyászati értékük, ennél nagyobb mennyiségben viszont már toxikus (mérgező) anyagok. A máj a legtöbb gyógyszert testidegen anyagként kezeli, emiatt lebontja vagy hatástalanítja.
Felezési időnek nevezik azt az időtartamot, amely alatt a bejutott gyógyszerhatóanyag vérplazmában mért szintje a felére csökken, és ebben a májnak kiemelt szerepe van.
Tapasztalataink szerint a májvédő gyógynövények tartós és intenzív felhasználása mellett egyes gyógyszerek (pl. bódítók) rövidebb ideig hatnak, vagy nagyobb dózis szükséges a megszokott hatás kifejtéséhez.
Előfordulhat, hogy annyira megbetegítő hatású a ló takarmányozása, hogy az emésztőcső egyes szakaszai, főleg a gyomor és a belek nyálkahártyája állandó gyulladásban vannak.
Amennyiben tartóssá válik a gyulladás, az szövetelhaláshoz vezet, amely kisebb-nagyobb mértékben áteresztővé teszi az amúgy szigorúan szabályozottan működő bélnyálkahártyát. Ez az ún. szivárgó bél szindróma.
Fennállása esetén a táplálékkal bejutott toxikus vegyületek, baktériumok és allergén anyagok könnyebben, gyorsabban és igen nagy mennyiségben képesek a bélfalon keresztül a vérkeringésbe bekerülni.
A belektől a portális keringéssel útjuk a májba vezet. Ott egyrészt károsíthatják a májsejteket, másrészt a máj alulműködése esetén egy részük átalakítás és ártalmatlanítás nélkül szabadon továbbjut a keringésbe, ezzel mikro-gyulladásokat okozva a szervezetben (például a szemben, az ízületekben, a bőrben, a patákban, egyes mirigyekben, az idegrendszerben és a légutakban).
Kapcsolódó írások:
Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!
Köszönöm a cikk lektorálását Dr. Bába András lóspecialista állatorvosnak (www.polequi.hu) és Dr. Mézes Miklós egyetemi tanárnak, takarmánytoxikológia szakértőnek!
Comments