A fokozott nyálfolyás (hiperszaliváció >> hiper = fokozott, túlzott; saliva = nyál) lovaknál több ok miatt is kialakulhat, amelyek egy része ártalmatlan, más részük veszélyes, de akad életveszélyes is közöttük. Igazából a lovak túlzott nyáltermelésének valójában csak két fő oka van: a fokozott nyáltermelés vagy a normális mennyiségű nyál lenyelésének csökkenése.
A lovak túlzott nyálfolyása nem ritka, de fel kell ismernünk, hogy a nyáladzás súlyos betegségek előjele lehet, ezért elsőként azonnal értesítsd állatorvosodat!
Azért, hogy a felmerülő kérdésekre jobban tudj válaszolni, olvasd el az alábbiakat!
A rendellenes dolgok megértéséhez fontos, hogy a normálisból induljunk ki - fel kell ismernünk, hogyan, mennyit és miért termelnek a lovak nyálat.
A lovaknak három pár nyálmirigyük van: a fültőmirigy, a nyelv alatti és az állkapocs alatti mirigy. Ezek a mirigyek szorgos kis "hangyák", naponta közel 40 liter nyálat termelnek. Ez a nyál nedvesíti és síkosítja az takarmányt, hogy megkönnyítse annak továbbítását a szájból a nyelőcsövön keresztül a gyomorba. A nyál elsősorban vízből áll, de tartalmaz nátriumot, kloridot, nátrium-bikarbonátot és az amiláz enzimet is.
Ebben a cikkben a túlzott nyáltermelés számos okát ismertetjük. A tulajdonosoknak minden esetben együtt kell működniük állatorvosukkal az elsődleges probléma mielőbbi azonosítása és orvoslása érdekében, mert - amint azt majd tárgyalni fogjuk - számos életveszélyes állapot állhat a háttérben.
Fertőző okok
Veszettség
A veszettség bármilyen állatban előfordulhat, és leggyakrabban harapással terjed át lovakra. A szárazföldi ragadozók (pl. borzok, mosómedvék, rókák) és a denevérek a vírus természetes rezervoárjai.
Amikor egy fertőzött állat megharap egy másikat, a vírus a harapás helyén elszaporodik, majd behatol az érzékelő neuronokba - azokba az idegsejtekbe, amelyek a központi idegrendszer felé információt továbbítanak. Az idegsejtekbe jutva a vírus az idegsejtek hosszú ágain, az úgynevezett axonokon keresztül képes terjedni, az immunrendszer által észrevétlenül és védve. A veszettségvírus előszeretettel vándorol végig bizonyos perifériás idegeken a nyálmirigyekig, ami megmagyarázza, hogy a fertőzött lovak miért termelnek gyakran nagy mennyiségű nyálat.
A veszettség egyike azon kevés 100%-ban halálos lóbetegségeknek, amelyek megfelelő védőoltással teljesen megelőzhetők. A kereskedelemben kapható veszettség elleni vakcina legalább 1983 óta engedélyezett a lovaknál történő alkalmazásra.
A veszettséggel fertőzött területeken élő lótulajdonosoknak együtt kell működniük állatorvosukkal annak érdekében, hogy lovaik be legyenek oltva veszettség ellen. Azoknak a tulajdonosoknak pedig, akiknek lovaik veszettségre gyanakodnak, kerülniük kell a potenciálisan vírusos nyállal való érintkezést, mert az ugyanolyan halálos lehet az emberre nézve is!
Ló vírusos ízületi gyulladás
A ló vírusos arteritiséről (equine viral arteritis-EVA) szóló jelentések viszonylag ritkák az Egyesült Államokban, de az azt okozó vírus - a ló vírusos arteritis vírus (equine arteritis virus-EAV) - világszerte jelen van a házi lóállományokban.
Az EVA leggyakoribb tünetei közé tartoznak a lovaknál:
láz;
depresszió;
a hasüreg (has alatti rész) és a végtagok ödémája (duzzanata);
gyulladás, eróziók és hólyagok (folyadékkal teli zsákok) a szájban
fokozott nyálzás.
Az elmúlt 20-30 évben az EVA megbetegedések gyakorisága szerény mértékben megnőtt, ami a lovak nemzetközi mozgásának és a lósperma és -embriók kereskedelmének nagyobb volumenével függ össze. Jelenleg a betegség hazánkban bejelentési kötelezettség alátartozik (az állategészségügyi hatóságok számára kötelező jelezni a betegséget). Az EVA-ra nincs specifikus kezelés, és a járványok kitörése jelentős gazdasági veszteségeket okoz az ágazatnak a magas abortusz, a fiatal csikók elhullása és a ménekben a hordozó állapot kialakulása miatt.
Borna-kór
A veszettséghez bizonyos szempontból hasonló, potenciálisan halálos kimenetelű Borna-kór (vírus) a ló idegrendszerét érinti: koordinációs zavarokat, viselkedésváltozásokat (aluszékonyság vagy álmosság) és a garat, vagyis a száj hátsó részétől és az orrjáratoktól a gége- és nyelőcsőig terjedő terület bénulását okozza, ami nyálfolyást okozhat.
Egyéb fokozott nyálfolyást előidéző okok
Nehézfém-mérgezés
ólommal szennyezett legelőkön való legeltetés
Mozgásszervi rendellenességek
a száj vagy a nyelvcsont (hangszalag) csonttörése; temporohyoideális csontritkulás (e csontok összeolvadása stb.)
A garat fertőzései vagy gyulladásai
mirigykór, Streptococcus equi, retrofaryngeális nyirokcsomó-gyulladás (pattanások), a garat duzzanata, légzacskó-betegség
Szájüregi állapotok
idegen fájdalom, nyelvsérülések, gyulladás, cellulitis, trauma
Elsődleges nyálmirigy-betegségek
gyulladás, nyálkő vagy mukocéla (kis, folyadékkal teli zsák) képződése, trauma, a nyálmirigy vagy a nyálcsatorna daganatos megbetegedése (adenokarcinóma, melanoma)
Dysphagia (nyelési nehézség)
arcidegsérülés, garatbénulás, megaoesophagus (nyelőcsőmozgási zavar)
Nyelvi rendellenesség
Actinobacillus lignieresii fertőzés (fás nyelv)
Toxikus okok
Lóherebetegség: a Rhizoctonia leguminicola gomba, amely a lóherén, különösen a vörös lóherén növekszik, a lovaknál hiperszalivációt okozhat. Ennek oka, hogy a gomba két vegyületet termel, a szlaframint és a szvainsonint, amelyek közül az előbbi képes stimulálni a paraszimpatikus idegrendszert, túlzott nyáltermelést okozva.
A szlaframin mérgezés egyik jellemzője a fokozott nyálfolyás, ezért ezt az állapotot "nyálcsorgatásnak" is nevezik. A nyáladzó lovakról különböző földrajzi területekről számoltak be, beleértve hazánkat is.
A kérődzők, például a tehenek is szenvedhetnek szlaframin-mérgezéstől, amelynek további jelei közé tartozik az étvágytalanság, a puffadás, a hasmenés, a gyakori vizelés és a túlzott szemkönnyezés; azonban a túlzott nyálzás a legkövetkezetesebb jele annak, hogy a lovak lenyelték a gombát, és egyes esetekben ez a mérgezés egyetlen jele. A fertőzés forrásának eltávolítása után a lovak specifikus terápia nélkül is gyorsan felépülnek. A lóhere jellemzően nem okoz károsodást, de súlyos esetekben fotoszenzibilizációhoz (a bőr fokozott érzékenysége az UV-fényre) és májbetegséghez vezethet.
Szerves foszfát mérgezés
Az állatok és növények védelmére szánt foszfortartalmú rovarölő szerek bizonyos típusai mérgezők lehetnek a lovakra. A szerves foszfátok, amelyeket hagyományosan a lovak parazitás fertőzései, például bagócs és fonálféreg ellen használtak, minden állatnál jelentős mérgezést okozhatnak, ha a toxinszintek meghaladják a szervezet által feldolgozható szintet. Véletlen mezőgazdasági mérgezések akkor fordulhatnak elő, amikor a gazdák szerves foszfátokat használnak a terméspusztulás megelőzésére.
A kezdeti mérgezés jelei meglehetősen egységesek az érintett lovak körében, és a következők:
túlzott nyáladzás;
szűk pupillák;
gyakori vizelés;
hasmenés;
kólika;
légzési nehézség.
Ha a lovat nem kezelik, izomgörcsök, gyengeség, idegesség, koordinációs zavarok és görcsök következhetnek.
Fekélyesedés
A ló testén különböző típusú fekélyek alakulhatnak ki, mind kívül, mind belsőleg, beleértve a nyelvet, az ajkakat, a gyomrot és a vastagbelet. A száj-, nyelőcső- és/vagy gyomorfekélyes lovaknál meglehetősen gyakori a fokozott nyálelválasztás. A tulajdonosok észrevehetik, hogy az érintett lovak evési nehézségeket, nyelési fájdalmat, kólikát és étvágytalanságot mutatnak.
A tulajdonosok a következőkkel segíthetnek a lovak fekélyeinek megelőzésében és kezelésében:
körültekintően adnak nem-szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszereket, mivel egyesek fekélyt és vesekárosodást okozhatnak;
állatorvos által felírt ranitidin vagy omeprazol adása a gyomorsavtermelés csökkentése érdekében; és
a szukralfát védőszer használata a fekély bevonására és gyógyulásának elősegítésére
A lovak fűbetegsége
Ez a rejtély továbbra is gyötri a lovakat Európában, különösen Skóciában, de az állatorvosok a világ más részein, így az Egyesült Államokban is diagnosztizálják. Az állatorvosok nem tudják pontosan, hogy mi okozza ezt a vegetatív idegrendszeri működési zavart, de az egyik feltételezés szerint a legeltetett lovak Clostridium baktériuma által termelt toxin a felelős. A kutatók úgy vélik, hogy a toxin szétterjed a szervezetben, és a kólika klasszikus tüneteit, étvágytalanságot, túlzott nyálelválasztást és sok esetben halált okoz.
Gyomor-bélrendszeri okok
Fogászati vagy szájbetegség
Az Amerikai Lógyógyászok Szövetségének (AAEP) 2013-as, a fogászati rendellenességekre összpontosító konferenciáján kiemelték, hogy a csikók újszülöttkori vizsgálatától kezdve hat-tizenkét havonta szájüregi vizsgálatot kell végezni. Az állatorvosok egy megfelelően elvégzett szájüregi vizsgálat során könnyen azonosíthatják a hipersalivációt kiváltó szájüregi rendellenességeket, többek között:
plakk;
fogkő;
szkuláris (az íny és a fog közötti) vérzés;
ínygyulladás (ínygyulladás);
a fogak elmozdulása;
szájüregi daganatok;
parodontális zsebek és a fogak közötti tág terek, amelyek az takarmány megtapadását eredményezhetik; és
malocclusion (rosszul álló harapás).
A szájüreg gyakoribb rendellenességei, amelyek hipersalivációt okozhatnak, a következők: malocclusio;
parodontális betegség;
a száj lágyszöveteit, a fogak keményszöveteit vagy a tartó csontot ért trauma;
idegen testek;
szájüregi daganatok.
Lényegében minden, ami irritálhatja a szájnyálkahártyát vagy szájfájdalmat okozhat, képes hiperszalivációt kiváltani.
Fulladás, nyelőcsőeltömődés
A fuldokló lovak nyelőcsövében olyan anyag van (általában nem jól megrágott vagy megduzzadt takarmány), amely nem tud normális módon a gyomorba jutni (ezért nevezik nyelőcsőelzáródásnak is). A fulladás jelei közé tartozik a nyugtalan viselkedés és a kinyújtott nyakkal való állás. Előfordulhat öklendezés vagy felböfögés, különösen akkor, ha az elzáródás a proximális (felső) nyelőcsőben, a torokhoz közel helyezkedik el. Megfigyelhető a nyál- és takarmány tartalmú habos orrváladék, emellett diszfágia (nyelési képtelenség) és ptyalizmus (túlzott nyáladzás) is előfordulhat. A hipersaliváció és az egyéb klinikai tünetek mértéke a fulladás súlyosságától és az idegen anyagnak a nyelőcsőben való elhelyezkedésétől függ.
Gyomorneoplázia (daganatok)
Bár viszonylag ritka, a Journal of Veterinary Internal Medicine 2009-es számában megjelent, a lovak gyomorrákjáról szóló egyik tanulmányban a kutatók arról számoltak be, hogy a leggyakoribb forma messze a laphámrák volt. A vizsgálatba bevont 24 érintett ló esetében a kutatók leggyakrabban étvágytalanságot, fogyást, letargiát, kólikát és lázat észleltek. Emellett a 24 gyomorrákos ló közül hétnél (29%) hipersalivációt figyeltek meg.
Hepatikus okok
A májbetegségeket a legelőn fennálló vegyi terhelés is okozhatnak. Például egyes növények olyan vegyületeket tartalmaznak, mint a pirrolizidin alkaloid (PA), amely a lovak májbetegségének gyakori oka. A PA-t termelő növények általában nem ízletesek a lovak számára, de aszályos időkben a lovak legelés közben elfogyaszthatják ezeket a növényeket, vagy megehetik a PA-t tartalmazó növényeket, amelyeket véletlenül szénába báláztak.
A máj szabályozza az energiaanyagcserét, valamint biotranszformálja és eltávolítja az idegen anyagokat. A májműködési zavarok klinikai tünetei gyakran nem specifikusak, és az anyagcsere és a kiválasztás rendellenességeiből erednek. A vérkép súlyos elváltozásig nem feltétlenül jelzi a problémát.
Az érintett lovaknál icterus (sárgaság), rossz kondíció, étvágytalanság, letargia, enyhe kólika, agyi diszfunkciót (pl. viselkedésváltozás, bódultság, kóma) eredményező hepatikus encephalopathia, hasmenés, ödéma, pruritus (viszketés), polydipsia (túlzott ivás) és fokozott nyálzás jelentkezik.
Zárszó
A lehetséges okok széles skálája ellenére a területen dolgozó források egyetértenek abban, hogy a lovak fokozott nyáltermelése összességében ritka, és a nyálelválasztás legtöbb oka könnyen megoldható.
Azonban minden lótulajdonosnak határozottan ajánlott minden nyáladzó állathoz némi félelemmel közelíteni, különösen a veszettség - egy 100%-ban halálos betegség - lehetséges zoonózisos terjedése miatt. Mint mindig, ha kétség merül fel, hívja fel állatorvosát, és érdeklődjön lova klinikai tüneteiről!
Comentarios