Ez a betegség az esetek egy részében valamilyen másik betegség következménye lehet. Gyógyulásának feltételei közé tartozik a szakszerű (gyógy)patkolás, amely akár egy évet is igénybe vesz a teljes gyógyulásig és a kíméletes igénybevétel. Gyógynövényekkel segíthetjük a felépülést.
A pata külső, kemény része a pataszaru. Ez alatt helyezkedik el a patairha, egyes részeken egy vékony kötőszövetes átmenettel. Az érzékeny, lemezes szerkezetű patairha teremt kapcsolatot a pataszaru és a nyírcsont között.
A laminitisz akut szakaszában a patairha gyulladásba kerül, ami ödémaképződéssel, helyi vérbőséggel jár. A helyi vérerekből savó lép ki a patairha és a patafalat alkotó szaru közé. Mivel itt nincs hely a szövetek tágulására, így ez kínzó fájdalommal jár a lónak.
A fájdalom kezelhető, de a szöveti elváltozások nagy része sajnos csak részben.
Az irhát a kiáramló savó egy kocsonyás állagú anyaggá változtatja, amiben a mély ujjhajlító ín húzó hatása miatt a patacsont elmozdulhat: a patacsont elülső része lefelé billen, illetve az egész patacsont a normális helyzetéhez képest lefelé süllyedhet.
A patacsont eredeti helyéről való elmozdulása már krónikussá teszi a laminitiszt.
A pata vérkeringése több okból is romolhat:
a vérrögképződést okozó ún. endotoxinok a friss vérellátást akadályozzák
egyes, hormonszerű anyagok a vénás keringést zárják el
az anatómiai elváltozások összenyomják a helyi vér- és nyirokereket
A fentiek hatására megindul a betegségben érintett patákban a szövetelhalás és a méreganyagok, sejtroncsoló szabadgyökök felhalmozódása. Fontos a tünetek mielőbbi beazonosítása, és ezek esetén a ló teljes nyugalomba helyezése, lábainak hűtése, sovány szénán tartása.
Az akut patairha-gyulladás életveszélyes betegség. Sürgős ellátása állatorvosi és patkolókovácsi feladat, gyógyszerekkel, gyógypatkolással.
Azonban amint lecseng a gyulladáscsökkentő gyógyszerek hatása, mindenképp javasolt hasonló hatású, vagyis gyulladás-csökkentő és emiatt fájdalomcsillapító hatású gyógynövényekkel folytatni a megkezdett kúrát.
Ezek mellé méregtelenítő, májvédő, rehabilitációt fokozó, antioxidáns gyógynövényeket etetünk az állattal, emelt dózisban. Külsőleg a hűtést javasolják, ami fájdalomcsillapító és csökkenti a gyulladást.
Azonban túlzásba sem szabad vinni, mert gátolja a pata vénás keringését, melynek fő feladata ilyenkor a méreganyagok mielőbbi elszállítása. Külsőleg hűsítő fekete nadálytő-kivonatot kenhetünk a patára, amikor épp nincs folyó vízzel locsolva (hóba állítva).
Krónikus patairha-gyulladás
Krónikus laminitisz esetében egy már korábban lezajlott, időnként fel-fellángoló elváltozásról van szó.
A takarmányozási és kímélő mozgatással, gyógypatkolással kapcsolatos teendőkön túl érdemes folyamatosan, a terápiás adag kétharmadában-felében méregtelenítő, májvédő, anyagcserét fokozó, emésztést javító gyógynövényeket etetni az állattal.
A krónikus patairha-gyulladás kezelésére való gyógynövény-keverék összetétele némileg eltér az akut esetre való keveréktől.
Ha nagyobb terhelést kapott a krónikus patairha-gyulladással küzdő ló vagy kemény talajon sétáltak vele (ami növeli a betegség kockázatát), akkor 5-10 napig kapjon gyulladáscsökkentő gyógynövényeket is, kúraszerűen – ha az állatorvos másképp nem rendeli.
Cushing kór egyik jellemző tünete a visszatérő patairha-gyulladás, mely nem minden esetben jár a klasszikus tünetekkel (kitámasztott lábak, hátrafelé tolódó súlypont).
Külsőleg meleg érzetet adó illóolajokból (pl. rozmaring, levendula) készült kenőcsöket/pataolajat lehet a pata felső, puha részére és akár a pártaszélre kenni. Naponta 4-5 alkalommal felkenve a vérkeringést serkentő hatásánál fogva segíti a pataszövet vérellátást, segíti a salakanyagok gyorsabban elszállítását.
Laminitiszes lovaknál kerülendő a túlsúly, a szteroidok használata, az abrak, a melaszos-cukros takarmányok (gyümölcsök, müzlik) és friss sarjfű etetése.
A patairha gyulladás kialakulásának fő okai:
1. hormonális (szteroidokkal nem kezelhető) ok
hajlamosító tényező az inzulin magas szintje a vérben: metabolikus szindróma, Cushing-kór, kortikoszteroid gyógyszerek, elhízás, mozgáshiány, takarmányban nagy arányú szénhidrát és keményítő miatt.
2. anyagcsere-zavar (leggyakoribb) jellegű ok
szénhidrát túletetés: gyorsan lebomló „cukrok” a sarjfűben, cukorrépa túletetés, beZABálás, árpa helytelen etetése
ritkán fehérje túletetés: lucerna, egyéb pillangós több, mint 30%-os aránya a takarmányban (a glükoneogenesis és az ammóniatúlterhelés miatt lehetséges, főleg Cushingos és csökkent májfunkciójú lovakban)
mérgezés (növényi, takarmány, penészgomba toxin)
bélflóra-diszbiózis: az elpusztult Gram negatív baktériumok széteséséből származó ún. endotoxinok vérrögöket képeznek, melyek gátolják a pata keringését (drasztikus antibiotikum kezelés, bélfertőzés, vastagbélacidózis, súlyos kólika miatt léphet fel tömeges baktériumpusztulás a belekben)
3. gyulladás és szövetelhalás a testben
pl. nehéz ellés, magzatburok visszamaradás, méh- vagy krónikus bélgyulladás miatt. Itt is az endotoxinoké a főszerep.
4. mechanikai trauma
alulról érkező erős ütődés, rázkódás, kemény talajon túldolgoztatás
"túlkörmölés", elvékonyított patatalp, amelynél akár a betonon sétálás is kiváltja a gyulladást
Mindig az októl függően érdemes kezelni a betegséget. Anyagcsere eredetű okok esetén a takarmány újragondolása kiemelten fontos. Krónikus patairha-gyulladásra való hajlam esetén az anyagcserét javító gyógynövények kúraszerű, elhúzódó, ismételt etetése nagy eséllyel akadályozza meg a kiújulást, állapotromlást.
Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!
Köszönet a lektorálásáért Dr. Bába András lóspecialista állatorvosnak (www.polequi.hu)!
Kapcsolódó cikkek:
Comments