A ló naponta kb. 20-40 liter vizet iszik, aminek nagyjából a fele a vizelettel távozik. Napi 5-6 vizelés normálisnak tekinthető, de ezt befolyásolhatja a helyszín, az évszak, a mozgás, takarmányozás, a megivott víz mennyisége, de még az állat domináns (almot, trágyát jelölő) viselkedése is.
A vesén át a vizelet kiválasztása folyamatos, azonban a vizelet kiürítése a hólyagból már nem: ez szakaszosan történik. A hólyagürítést a hólyagfal feszülése reflexesen váltja ki, ez azonban egy darabig szabályozható. Vannak lovak, amelyek kizárólag a friss, tiszta alomra hajlandók üríteni a vizeletet, míg más lovak lovassal a hátukon nem pisilnek.
A hólyag falának feszülése nem jó, ha sokáig tart, mert extrém esetben (pl. egy esésnél, rúgásnál, ugrás utáni földet éréskor) a rázkódás miatt megrepedhet a fal, és elpusztulhat az állat.
Milyen a ló vizelete?
Elsősorban lúgos, mint minden növényevőé. Számos vegyület található benne, például karbamid, amiből a levegőn mérgező ammónia lesz. De, van még benne pl. húgysav, hippursav, kreatinin, szerves savak, illetve a feleslegben bevitt vízben oldódó vitaminok, különböző hormonok.
A normális vizelet színe -attól függően, hogy mennyit ivott az állat, mit evett és mennyit dolgozott- a halványsárga-áttetszőtől egészen az enyhén zavaros, homályos színen át a sötétsárgáig változhat.
Amíg a vizelet nem véres vagy kávébarna, addig alapvetően normálisnak tekinthető.
A lovak a többi állatfajhoz képest jóval több kalciumot választanak ki a vizelettel. Azért, hogy a kalciumkristályok ne álljanak össze könnyen kövekké, a vizeletben relatíve sok mucin nevű (zselészerű) nyálkásító anyag található.
Ha a vizelet barna vagy sötétvörös színű, akkor a ló beteg és állatorvost kell hívni hozzá.
Húgykőnél inkább véres a vizelet, ahogy a kő felsérti a hólyag vagy a húgycső falát. Barna vizeletnél mérgezés történhetett vagy izomszéteséssel járó betegsége lehet az állatnak (pl. ünnepi betegség). Nagyon sokszor azonban nehéz eldönteni speciális vizsgálatok nélkül, hogy vér, hemoglobin vagy izomfesték keveredett a vizeletbe.
A vizelet szaga …. vizeletszagú. Ammóniára emlékeztető, de ha töményen erős, szúrós, büdös a vizelet szaga, akkor érdemes rákérdezni az állatorvosnál a dologra. Lehet, hogy keveset ivott az állat, vagy csak a takarmányozási szokásokon kellene változtatni, de az is lehet, hogy betegség áll fenn.
A lóban a vesekő és a húgykő kialakulása is ritka, ami meglepő, mert rengeteg ásványi anyagot ürít a vesén át, így bőven lenne miből kőnek képződnie.
A vesén történő jelentős kalciumürítés miatt a leggyakoribb húgykő kalcium-karbonát kristályokból áll össze.
Az okok nem pontosan tisztázottak, még ma is vitatkoznak rajta a szakértők, hogy mi védi meg a lovat attól, hogy ne legyen állandóan húgyköves. Ha mégis kialakul, a legtöbb kő észrevétlen marad, mert nem okoz tüneteket. Amelyik megnő, az viszont elérheti akár 21 cm átmérőt és 6.5 kg-ot.
A húgykövesség kialakulásakor elsődleges szerepe van azoknak a szerves anyagoknak és mikroszkopikus kristályoknak, amelyek a vizeletben mindig jelen vannak. Ha a vizelet pang a hólyagban, könnyen kicsapódnak a szervetlen anyagok, amelyek hosszú idő alatt a köveket eredményezik.
A fertőzésnek is nagy szerepe van a kőképződésben: a megfázás és a baktériumos fertőzések hatására a vizeletben lebegő hámsejtek, elpusztult vörösvértestek, fehérvérsejtek, kicsapódott kalcium és ritkábban foszfát sók együtt az ún. kőmagot, majd idővel a húgykövet képezhetik. Ekkor az immunerősítő és a vízhajtó gyógynövény-keverékek együttes etetése javasolt.
A gyógynövények a vese és a hólyag fentebb leírt gyulladásainál a vizeletmennyiség növelésével és gyulladáscsökkentő hatásukkal segítenek megelőzni a betegséget, ám a gyógykezelésben gyenge hatásuk miatt csak enyhe esetekben, többnyire a betegség első stádiumában és az utókezelésben (kiújulás elkerülésében) alkalmazhatóak.
Kövek lehetnek a vesében, de jóval gyakrabban találjuk őket a húgyhólyagban vagy elakadhatnak a húgyvezetékben és a húgycsőben és így teljes „dugulást” is okozhatnak.
A vesében képződő köveket elsősorban a nem-szteroid gyulladáscsökkentők nagy dózisú vagy elhúzódó alkalmazása okozza.
Kisebb gyógyszeradag mellett akkor is felléphet, ha dehidratált a ló, amikor ezeket alkalmazzák. A gyógyszer következtében ún. papilláris nekrózis alakulhat ki, majd az elhalt szövet helyén lassan vesekő képződik.
Egyesek szerint a takarmány nem megfelelő kalcium-foszfor aránya hozzájárul a kalcium-karbonát összetételű húgykövek képződéséhez a hólyagban.
Nagyon ritkán, eseti jelleggel kalcium-foszfát és urolith kövek is képződhetnek, de nem ez a jellemző. A nagy arányú foszfor (magok, korpa) és kalciumbevitel kőképző hatása eléggé vitatott.
A vizelet pangása, besűrűsödése is hajlamosító tényező lehet, ami például a téli, hideg időszakban jellemző, amikor a ló kevesebbet iszik az átlagosnál. A népi orvoslásban is ez adja a tavaszi tisztítókúrák fő apropóját.
A „vértisztítás és méregtelenítés” címszó alatt végzett gyógynövényes kúrák egyik sarkalatos pontját a vízhajtó, húgyutakat átmosó, valamint a húgyúti fertőtlenítő gyógynövények jelentik.
A húgyúti homokosodás, kőképződés megelőzésében kulcsfontosságú lenne a lovak tisztítókúrája, amit kritikus esetben negyedévente vagy félévente (pl. tavasszal és ősszel) lehet elvégezni, 1-1 hónapon át.
Kancáknál a rövid, széles húgycső lehetővé teszi, hogy az állat kipisilje a kisebb méretű húgykövet, húgyhomokot, így náluk ritkábban jelent problémát a húgykő. Mének és heréltek esetében egy bizonyos kőméret felett már műtétre van szükség.
A köznyelvben húgykólikának nevezett betegség valójában egy olyan tünetegyüttest jelent, mely többféle, sokszor nem is a húgyutakat érintő megbetegedés kísérője. Az ilyenkor jellemző gyakori vizelési inger akár bizonyos bélrendszeri vagy idegi alapú problémák egyik jele is lehet.
Az állat általános állapota esetleg kifogástalan, csak az tűnhet fel, hogy a ló állandóan vizeléshez készülődik. Ebben az esetben nem szabad késlekedni az állatorvos azonnali értesítésével!
Húgykólika tünetei (melyek hátterében nem csak húgykövesség állhat):
kólikás nyugtalanság
gyakori vizelési kísérlet
akadályozott a vizelet távozása (csepeg, szakaszosan spriccel)
a megszokottól eltérő színű, kellemetlenül erős szagú a vizelet
testtartás megváltozása
vesetájék fájdalmassága
fájdalom okozta rosszullét (izzadás, kaparás, befulladás, stb.)
Az állatorvos gyanú esetén rektális vizsgálattal és húgycső-katéterrel igyekszik felderíteni a kiváltó okot. Ha szükséges, a továbbiakban ultrahanggal és endoszkóppal is pontosíthatja a diagnózist (pl. a kő méretét, elhelyezkedését).
A vizelet laborvizsgálata is adhat támpontot egy esetleges húgyúti fertőzésről vagy a vizelet elhomokosodásáról, a lóban fennálló kőképződési hajlamról, vagy egyéb betegségről.
Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan gyógyszer vagy gyógynövény, mely a húgyhólyag köveit feloldaná. A konzervatív állatorvosi kezelésben az izotóniás sóoldatos átmosás vagy a műtét (széttörés vagy kivétel) segít, és ez megtámogatható kiegészítésképpen húgyutakat átmosó és fertőtlenítő gyógynövények egyidejű, kúraszerű (legalább 1 hónapos) etetésével.
Tekintsd meg a HÚGYKŐ INFOGRAFIKÁT is!
Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!
Köszönet a cikk és az illusztráció lektorálásáért PhD. Dr. Kutasi Orsolya belgyógyász állatorvosnak (kutasi.orsolya@gmail.com )!
Kapcsolódó cikkek:
留言