A hideg időjárás és a túlnyomóan száraz takarmányok kedveznek a bélsárpangásnak, amit sok lovas egyszerűen csak dugulásnak hív. Ugyanakkor egyik lónak sem tesz jót, ha nem vesz magához elég vizet, hiszen kiszáradhat.
Mennyi vízre van szüksége egy lónak télen?
Ez lovanként változik, de ha naponta legalább háromszor megitatjuk az állatot, akkor megelőzhető a vízhiány kialakulása. Az önitató a legjobb megoldás, ha tiszta és nem fagy el.
Ha lehet, kerüljük a jeges vizet, de tény, hogy sok, karámban tartott ló iszik jeges vizet, és semmi baja sincs tőle. Valószínűleg hozzászokás és alkat kérdése. Fontos, hogy legyen elég széna a ló előtt, és ne éhgyomorra kelljen innia, mert attól könnyen bekólikázhat az állat (görcs a gyomorban).
Amelyik ló szereti a meleg teát vagy kólikázik a hideg víztől, fagyos takarmánytól (pl. szénától, fűtől), az kaphat melegítő hatású gyógynövényeket egész télen. Segíthet még a pellet és kevés korpa alapos beáztatása és etetése.
Írd meg véleményedet, tapasztalataidat, de akár kérdezhetsz is tőlünk a fitocavallo@gmail.com címen!
Kedves Benyobm,
a kérdésekre az alábbiakat tudom írni:
1. a víz optimális hőfoka egyszerűen meghatározhatatlan önmagában. Attól függ... A lovak megtanultak alkalmazkodni a jeges vízhez, és a legtöbb lónak semmilyen problémát nem okoz a jégtáblák közül kiszürcsölni a vizet. Tény, hogy van ló, ami ettől bekólikázik (izomgörcs a hidegtől); és az is tény, hogy a lovak egy része (30-50%???) szereti a langyos teát.
2. a víz mennyiségét jó, ha a ló magának tudja szabályozni, pontosan tudja, mikor és mennyit kíván. A munka utáni hideg víz itatás sem mérvadó, mivel a nyelőcsövébe megy a hideg víz, nem a légutakba. Önitatóból tehát bármikor ihasson a ló, ez lenne ideális.
3. ha nagyon sok vizet tesznek az abrakhoz (mash, korpás ivó, áztatott pellet),…
Célszerű-e reggeli kihajtáskor, karámba vitelkor itatni pl. korlátlan mennyiségű jeges vízzel a lovat, úgy, hogy bent éjszaka az istállóban nem tudott inni, mert nem volt meg a lehetősége rá? Szerintünk nem, s ebben az öreg kupeccel való beszélgetésünk is megerősített minket. De alkalmazzák. Következményeiről, élettani hatásairól hallhatnánk? (Akár úgy is, hogy legyen egy <bővebben> gomb, s ez után tudnánk jobban belemélyedni a témába...
Számunkra elszörnyülködtető hatással volt az a régi, bár bevált és napjainkban is használt módszer, hogy, ha nem elég kezes a "lószág" megvonták tőle a vizet, s két nap múlva már "kezesbárány" lett. Esetleg ennek a szerteágazó hatásáról és élettani hátrányáról, ha lehetne írni a publikum felé. (mj.: mi egy elrontott shagya arabbal homlok egyenest más úton jutottunk el odáig, hogy kislányom már aludhat rajta, s jelez, ha fel akar állni...)
-megjegyzem, hogy a ló szívesen iszik teát is pl.: csalánlevélből vagy diófalevélből készítettet, s szobahőmérsékletnél nem melegebbet. (Bár volt ki ezt kizártnak tartotta, s ellenezte is, mert nem jó a lónak. Pedig van olyan lótáp is, mely a csalánt tartalmazza...)
-sok vita tárgya: víz optimális hőfoka? Esetleg fajtánkénti igény különbözősége? (Évszak, napszak, munkától eltelt idő intenzitástól függően..., külső léghőmérséklet... ezektől számottevően függhet a vízszükséglet?) -Mi a szénát télen - nyáron áztatva adjuk (egy kehes ló tünetmentessé tételéhez kezdtük el ezt így adni a gyógynövények együtt). E mellett széna és cukorrépapellet zabbal áztatva minimum 1-1,5 órát. S mikor vízzel kínáljuk őket (télen langyosított vízzel, s nem az önitatóból) sokszor az az érzésünk, hogy legszívesebben "beleköpnének" a vödörbe, mert nincs plusz vízszükségletük, mert azt már a takarmánnyal felvették.