A kung-fu erős/ügyes embert jelent. Valamit művészi szinten űzni.
Az Északi Hét Csillag Imadkozó Sáska kung-fu egy külső-erős tradicionális (a gyakorló fizikai erejére, robbanékonyságára alapozó) ága a kínai harcművészeteknek.
Tradicionális, mivel a formagyakorlatok eredeti verzióban, változtatások és átalakítások nélkül kerülnek átadásra.
Kialakulásának története az alábbi: Wong Long egy Kínában élő híres kardforgató volt. Szerette volna megtanulni a kardforgatás mellé a pusztakezes harcművészetet is. Akkoriban erre Shaolin templomokban volt lehetőség. Felkereste hát a közeli Shaolin templomot és bebocsájtást kért.
Akkoriban ahhoz, hogy valaki bejusson egy ilyen templomba és kung-fu-t tanulhasson, próbára tették a kitartását. Wong Long több napon át várakozott a kolostor kapuja előtt. Kitartása végül kifizetődött, bejutott a templom falai közé.
Az volt a szokás, hogy a kezdő tanítványok a ház körüli munkával kezdték a kolostori életüket és csak hónapok elteltével kezdhették el a valódi harcművészeti edzéseket. Wong Long megegyezett inkább a főapáttal (a kolostort vezető Shaolin szerzetessel), hogy ő megtanítja a szerzetesek a kardforgatás mesterségére, cserébe a szerzetesek megtanítják neki a pusztakezes harcművészetet.
Teltek-múltak a hónapok a munkával (a Shaolin szerzetesek önfenntartó közösség volt: rizst termesztettek, gyógyítottak, csillagászattal foglalkoztak, tekercseket másoltak, meditáltak. Ezek mellett természetesen sokat edzették a fizikai erejüket, ügyességüket, kitartásukat.
Majd eljött a napja, amikor bárki kihívhatta egy barátságos küzdelemre a főapátot azért, hogy megmutathassák a tanítványok, mennyit fejlődtek az elmúlt év során. Wong Long megküzdött a főapáttal. A küzdelemből a főapát került ki győztesen. Wong Long kitartóan tovább folytatta edzéseit.
Eltelt egy év, és ismét összemérte Wong Long a tudását a főapáttal, de ismételten alulmaradt a küzdelemben. A megmérettetés után elment sétálni a kolostor kertjébe. Sétája közben arra lett figyelmes, hogy egy imádkozó sáska küzd a nála sokkal nagyobb kabócával.
A sáska legyőzte a kabócát, ami elgondolkodtatta Wong Long-ot, aki megfogta és elvitte magával a sáskát. Egy fűszál segítségével tanulmányozni kezdte a sáska mozgását, reakcióját az őt ért ingerekre/támadásokra.
Gyakorlással eltelt egy újabb év, majd ismét megküzdött a főapáttal. Ebben a küzdelemben Wong Long győzött, mivel sikerült meglepnie a főapátot a sáskától ellesett mozdulatokkal. A küzdelem után a főapát és Wong Long megbeszélték a küzdelemben történteket, és arra a következtetésre jutottak, hogy a sáskára jellemző fogások – a három ujjas fogás, ami előtt vagy öt ujjas vagy madárfogást alkalmaztak a harcművészetben – meglepetésszerűek voltak. Viszont a sáska lábtechnikája még csiszolásra szorul, ezért a fehér majom lábtechnikáját használták fel stílus tökéletesítéséhez.
Ha tetszett a történet, és belefognál Te is a kung-fu gyakorlásába,
vedd fel velünk a kapcsolatot!
Comments